Régi Facebook bejegyzések törlése és tanulsága

Nem rég úgy döntöttem, hogy törlöm minden két hónapnál régebbi Facebook bejegyzésemet. Ez egy igen nehézkes feladat, amire nincs túl sok jó módszer, de sikerrel jártam és első törlés után fenntartani a 2 hónap max rendet nem olyan bonyolult.

Miért?

Nem állítom, hogy átlagtól kicsit is eltérnék Facebook használatban. Mémeket osztogatok, néha véleményeket írok és természetesen az oldalamra feltöltögetem a fotóimat, ha már van rá lehetőségem, hogy űzzem a hobbimat.

Viszont hét év alatt túlságosan sok szemét gyűlik össze így. Poénok, amik csak akkor voltak relevánsok, vélemények, amik tágabb kontextus nélkül félreérthetőek és károsak. Már az iwiw korszakban az volt a véleményem, hogy régen leírt és megosztott dolgok károsak lehetnek a jelenben, ezért nem is használtam. Facebook viszont a “közösség építés” hatékonysága miatt beszippantott és majd egy évtizedig termeltem a tartalmat. Sok jó emlék, sok rossz emlék. Barátságok, ellenségeskedések, politika, vallás, poénok és komolyság. Minden kezelhetetlen mennyiségben felgyűlt. Engem is bedarált a mára már ismert dopamin adagoló mechanizmus.

A hátránya ennek, hogy ha az ember felvesz egy új ismerőst bármilyen célból, meg van az esély rá, hogy vissza fogja nézni miket osztottunk meg. Ezzel nincs semmi baj, ez természetes, főleg, ha úgy gondolkozik az ember mint én: ami meg van osztva valakivel (tehát látja), az rá (is) tartozik. Ez még akkor is hátrányos mechanizmus, ha az embernek nincs semmi rejtegetni valója: de senki se mondja azt, hogy nem írt ki olyat, nem volt olyan véleménye, amit ma már nem vall, nem akar látni és el is felejtette, hogy kiírta. Érdemes elmélyülni az activity feed lapon.

Ez a közösségi oldalak velejárója. Megoldja a nyelvünket, mert biztonságba érezzük magunkat ismerőseink virtuális körében. Mindeközben nem gondolunk arra, hogy amit ma megosztunk 10 ismerőssel, akiket személyesen ismerünk, 5 év múlva egy új ismerős, akivel esetleg barátkoznánk vagy professzionális kapcsolatot építenénk ki visszaolvasva már nem fogja úgy értékelni kontextus nélkül, mint az a 10 barát.

Szóval úgy döntöttem törlök minden 2 hónapnál régebbit

Két hónapnyi múlt elég. Amikor releváns valami kiírom, két hónapnál tovább nagyon kevés dolog marad az. Ha valami fejlődő esemény van arról úgyis folyamatosan posztol az ember.

Maga a törlés viszont nehéz. Első körben nem is töröltem dolgokat, mert engem szakmailag érdekel a Facebook működése és szeretem látni, hogy a több ezer poszt alapján milyen reklámokat és posztokat ajánlgat nekem az algoritmus. Így mindent “csak énre” raktam, ami igazán hálátlan munka. Órákat töltöttem ezzel szabadidőmben, ami olyan robot munka, amit egy robotra kellett volna bíznom. De jó vezeklés volt azért, hogy 7 év alatt ennyi mindent megosztottam.

Aztán elgondolkoztam azon, hogy mégiscsak törlök mindent. A profilomat nem akartam törölni (és értelme sincs), mert egyfajta folyamatosságot fent akartam tartani. Így lekértem az összes adatomat a Facebook-tól (ami hetekkel később érkezett meg, amire még visszatérek) és elkezdtem gondolkozni, hogyan tudnám hatékonyan törölni az összes posztomat. Gondoltam írok egy bot-t rá C#-ben, hiszen Tumblr-ről is csodálatosan át tudtam költözni erre a blogra hasonló mechanizmusokkal. De ilyesmire nincs időm. Szóval elkezdtem keresgélni és találtam egy Chrome kiegészítőt: Social Book Post Manager.

A törlés

A Facebook nem igazán akarja, hogy törölgessen bármit az ember, lévén az összes algoritmusa abból táplálkozik, hogy van tartalom, ami alapján döntéseket hozhat. Így nincs csoportos törlés gomb, nincs API bejegyzések törlésére és csak archívumban és bonyolult JavaScripttel töltődő lapokon nézhetők meg a régi posztok. Itt persze törölni is lehet őket: egyenként. Itt jön képbe a Social Book Post Manager kiegészítő. Ez a program az Activity Feed-en kiválasztott év és hónapok tartalmait tudja átállítani, a Facebook szempontjából úgy, mintha egy valódi ember kattintgatna. Így élőben lehet látni, ahogy törlődnek a bejegyzések. Sajnos ennél jobb módszer nincs. Ez is hosszadalmas, de emberileg egyszerűbb: nem kell több ezerszer kattintani a törlésre (ami legalább két kattintás minden posztnál).

A program nem 100%-osan pontos, mivel a Facebook működése, internet sebessége, számítógép teljesítménye is hatással van arra, hogy mire a program kattintana ott van-e minden poszt előtte. Így érdemes többször is futtatni minden év, minden hónapján, hogy tényleg ne maradjanak bejegyzések.

A lementett adatok

Még a nagy törlés előtt néhány nappal lekértem minden adatomat a Facebook-tól. Ezt a https://www.facebook.com/your_information/ oldalon lehet kérvényezni. Egy zip fájlba összegyűjti az összes adatunkat, amit tárolnak (EU törvényeknek köszönhetően). Minden reklám kattintásunk, minden reklámozónak kiadott adat, minden poszt, üzenet, interakció és még sokkal több dolog benne van a zip fájlban.

A hiba, amit elkövettem, hogy törlés előtt nem vártam meg, hogy megkapjam a fájlt, ami egy hónapig tartott. Mint kiderült nem az kerül egy hónapba, hogy legenerálja a fájlt: eddig tart amíg sorra kerül az ember. Így a fájl nem tartalmaz egy posztot se, amit a megérkezése előtt töröltem. Ami jó jel, mivel ez azt jelenti, hogy tényleg törlődtek a bejegyzések.

Ami viszont meglepően megvan benne: törölt emberek üzenetei. Feltehetően, amíg egy chat szoba minden résztvevőjéből, akár csak egy ember is a Facebook tagja: az összes üzenet megmarad adott beszélgetésből a rendszerben. Név helyett “Facebook User” felirattal azonosítja ezeket a személyeket, de az üzeneteik megmaradnak. Egyébként az 5GB-os anyagból 4GB az üzenetek voltak (minden videóval és képpel, amit valaha küldtem és küldtek nekem).

Így, ha valaki azt akarja, hogy a Facebook-ról eltűnjenek az üzenetei nem csak neki kell törölnie a profilját, hanem annak is, akihez az üzenetek beérkeztek. Ami egy két élű penge.

Egyrészt pozitív, hogy egy beszélgetés az egyik fél törlődése ellenére is egybe marad. Hiszen megannyi zaklatóra lehet terhelő bizonyíték egy-egy beszélgetés. Hiába törli magát Facebook-ról, amikor elkezd forró lenni a talaj: ha az áldozata feljelentést tesz zaklatásért, az üzenetek megmaradnak rendszer szinten, hitelesen. A múlt már csak ilyen. Utolér, főleg szociális hálókon.

Másrészt azért jó lenne, ha törölhetné az ember a saját üzeneteit minden oldalról. Ugyan azon logika alapján, mint a bejegyzéseknél. Kontextus kell. Bár egy párbeszédnél azt könnyebb megállapítani, ha a teljes párbeszéd megvan. A legjobb mód üzenetek törlésére az lenne, hogy minden beszélgetőpartnernél egy üzenetváltás törlése szavazás lenne. Mindketten megszavazzák a törlést: rendben van. Csak az egyik? Marad az üzenet.

Persze Facebook üzenetek törlését se akarja, mivel azok is tele vannak értékes adatokkal, amik alapján célzott reklámokat és felméréseket tudnak végezni.

Tanulság

Az internet és a szociális média annyira új dolgok a társadalomban és olyan gyorsan alakította át azt, hogy még nem látjuk a hosszú távú hatásait. Ami körvonalazódik, hogy nem mindenki örül és sokakra igazán káros is, amikor visszaköszön a múlt. Így egyre érezhetőbb, hogy időnként érdemes szabadságra menni az internetről és takarítani a múltat. Ez valami, amit törvénykezés idővel utol ér és a társadalom, mint mindig elkezdi magát szabályozni benne. Én a törlés útját választottam. Nem mert rejtegetek valamit. Hanem mert irreleváns a múlt 99%-a. Nekem is, másoknak is. Koncentráljunk a jelenre.

Bónusz: Twitteren is érdemes takarítani Trump példájából tanulva ott is könnyen visszaharap a múlt, sőt ott pláne. Twitteren sokkal egyszerűbb a helyzet, de ott pénzbe kerül. A https://www.gocardigan.com/ szolgáltatás néhány perc alatt töröl minden törölni kívánt tartalmat. Egyszeri néhány dollárért cserébe bármikor újra lehet takarítani a Twitter profilt.