Ingyen munka

facebook forditas

Ezzel kapcsolatban eléggé vegyesek az érzéseim.

Még a Facebook korai szakaszában én is beleugrottam a “tégy a közösségért, fordítsd le a Facebook-ot” mozgalomba. Tetszett, hogy van ehhez felület és igazán profinak gondoltam a rendszerét. Olyan szinten, hogy még tanultam is belőle és egyik munkám során hasznát vettem az ellesett ötletekből: 1 nap alatt írtam egy több nyelvű CMS modult.

Azóta viszont megértettem valamit. Amit a nagy cégek csinálnak az technikailag ingyen munka. Google térkép és Facebook is kérdezgeti, hogy “itt jártál?” “mi van itt?” “ez a telefonszáma a helynek?” stb. Ugyan az, mint a fordítás. Ingyen munkaerő, soha eddig nem látott mennyiségben. Ha a 2 milliárd felhasználóból, mindenki csak egyszer válaszol, a cégek adatbázisai máris mérhetetlen értékű és mennyiségű adattal rendelkeznek, amik által jobb reklámokat tudnak ajánlani, ami több pénzt hoz nekik a konyhára. A közösséget dolgoztatja és a közösség úgy érzi, hogy tesz valamit magért.

És itt szakad ketté a dolog

Egyrészt teljesen megértem a közösségi érzést. Ilyen fordítás nélkül, soha nem lett volna a Facebook ilyen sikeres és őszintén jónak tartom a Facebookot arra, amire való: kommunikáció. Lehet utálni, de olyan hasznos, mint a telefon. Google-nél ugyan ez a helyzet. Ugyan ingyen dolgozok, amikor egy helyről elmondom véleményem, akár csak azzal, hogy igent nyomok arra, hogy van ott WC. De évek alatt a térkép és keresés funkciója teljesen ingyen rengeteg szituációban könnyítette meg az életet. Ismétlem ingyen.

Másrészt van egy gazdaságunk. Egy világgazdaság olyan gazdag cégekkel, amik röhögve tudnának városállamot építeni, ha olyan kedvük lenne. Cégek, amiktől függ a világ infrastruktúrájának nagy része. Cégek, akik vezetőinek nem éri meg lehajolni egy táska pénzért, mert többet keresnek az alatt, hogy lehajolnak érte (túlzok). Ugyan akkor a kultúrájuk része lett az, hogy embereket ingyen dolgoztatnak. Hogy közösség címszó alatt elvégzik mások a munkát.

Itt ez az üzenet a fordításaimról. Nem szenvedtem meg velük. Egyáltalán nem. Ahogy írtam még élveztem is. De. Most elém nyomja, hogy majdnem tízmilliárd ember látta az én fordításomat. Ha mondjuk YouTube CPM-ben mérném az értékét, akkor most lenne 60 millió dollárom. Mivel a szellemi termékemet ennyien látták. Persze, amikor beléptem a fordító programba valószínűleg lemondtam a szerzői jogomról fordításoknál. Utána se nézek. Kizárt, hogy ne így lenne. Ha most tévedek szóljatok.

És ez a keserű része a dolognak. Vannak hivatalos fordítók. Szabadúszók és cégek dolgozói is, akik szakmaként tekintenek erre minden országban. Facebook nem fizetett egy ilyennek se, hogy le legyen fordítva az oldal. Helyette milliók fordítottak, csak egy picit. Szavaztak egymás fordításaira és így jutottak konszenzusra, hogy melyik szöveg hogyan nézzen ki a adott nyelven. És ez egy lenyűgözően pozitív rendszer, igazi közösség és demokrácia. Jó működésben látni. Emiatt dőlök afelé, hogy valahol mélyen ez egy jó dolog. A távoli jövő pénz nélkül van elképzelve. E féle projektek annak a jövőnek a visszhangjai. Amikor együtt teszünk saját fejlődésünkért. Már-már Star Trek hangulata van.

És innen körbe mennék vissza, hogy DE ez munka. De mégis olyan szép, hogy együtt érünk el ilyen bonyolult dolgokat. DE A PÉNZ. Azt hiszem itt érthető a dilemma ezzel. A kicsit gazdaságibb énem problémásnak érzi, az emberibb énem szépnek látja. A kettő közt meg ott az üzenet, hogy a művem többször látták, mint ahány szempár él a Földön.