Felhasználókra nem bízhatunk fontos döntéseket

Ha valami tanulságot levonhatunk Mark Zuckerberg kongresszusi kihallgatásából az ez.

Minden egyszerű

Akármilyen egyszerű kezelő felületet hozol létre, akármennyi különböző módon hívod fel a felhasználók figyelmét arra, hogy mikor milyen adatokat adnak ki egy-egy appnak: ők ezt fel se fogják. Ebből adódik most a Facebook minden baja.

Facebook-ot használni egyszerű. Olyannyira, hogy emberek, akik félnek a mikrohullámú sütőn a starton kívül máshoz hozzáérni is tudják kezelni. Viszont ezeknek az embereknek nem jelent semmit az, hogy mi a jó jelszó. Bele se gondolnak, hogy rajtuk kívül 1000000 másik embernek is az a jelszava, hogy “dragon”. Ugyan így fogalmuk sincs róla, hogy mit jelent az adatbiztonság, milyen fontos a személyes adataik védelme. Amikor a Facebook feltesz egy kérdést, hogy az adott alkalmazáshoz a következő adatok kellenek: csak igent nyomnak anélkül, hogy tudnák milyen értékes információt adtak át.

A felhasználói tömegek olyanok, mint a választó polgárok: nem értenek semmihez, amiről döntenek. Nincs rálátásuk semmire, amit online tesznek. Facebookban kitöltik minden adatukat, mert a Facebook kéri. Ami egyébként hasznos is, mert hálózat szintjén így tényleg egyszerűbb ismerősökre találni. Sőt még azt is elfogadom (én tudatosan), hogy ezeket az információkat jobb reklámok megjelenítésére használják. Inkább látok olyan reklámot, ami releváns nekem (még vásároltam is így életem során), mint véletlenszerű szemetet, amit például a TV-ből (mint elavult ellenpélda) árad.

Ők nem is fognak érteni hozzá

De a legtöbb felhasználó mindezt nem érti. Ők csak használják, mindenre okét nyomnak ész nélkül. Mindegy, hogy Facebook mennyi lehetőséget ad minden adat kezelésére (minden beállítható hosszú évek óta). Mindegy, hogy bármikor le lehet kérni mi minden van tárolva az emberről. Ez nekik nem számít. És ezért tudták kihasználni ezt azok, akik appokon keresztül emberek milliárdjainak adatait lopták le az oldalról. Első körben teljes joggal fértek hozzá az adatokhoz. Később, amikor törölniük kellett volna nem tették (és itt a Facebook tényleg hibás abban, hogy nem követte az adatok útját megfelelően).

És ez érződött a kongresszus politikusain is, akik nem értik hogyan működik a Facebook, vagy az internet. Többé, kevésbé használják, de még azt az egyébként friss üzleti modellt se ismerik, hogy reklámok eladása miatt lehet ingyenes a Facebook használata. Pedig ez még az egyszerűbb szint. De ők is csak felhasználók ebben a kérdésben.

Idealistának lenni irreális

Egy ideális világban mindenkinek teljes rálátása lenne mindenre, amit használ. De ez lehetetlen. Aki kölcsönt vesz fel: nem ért a gazdasághoz. Aki elmegy szavazni: sokszor még a kormány hazugságait se ismeri, csak ismerősei pániktól fűtött még torzabb meséi alapján dönt. Aki weboldalak szolgáltatásait használja: nem tudja milyen bonyolult, sok ezer soros algoritmus hoz döntéseket háttérben, hogy ő optimális élményben részesüljön.

Ez a fajta tudatlanság nem feltétlen negatívum: ez a természetes valóság. Mindenki “felhasználó” valamiben. Mindenki tesz és használ olyan dolgokat, amihez nem ért mélyebben és erre minden területen fel kell készülni. És Facebook (Google, Apple, Microsoft stb) esetében ez egy új dolog. Eddig államoknak kellett csak emberek millióival foglalkoznia, most már garázsból kiinduló multinacionális cégeknek is. Eljött a pillanat, amikor egy cégnek nem csak jogilag kell bevédenie magát a falhasználóival szemben, hanem felelősséget is kell vállalnia a felhasználói viselkedéséért. Amit csak úgy lehet, ha nem csak hagyják őket használni az eszközöket: tanítják is őket rá minden pillanatban.

Mert mindegy milyen jól átgondolt eszközt adsz valaki kezébe: ő egészen máshogy fogja használni. Minden felhasználói viselkedésre persze nem lehet felkészülni. De gyors reagálás és több előrelátás lehetséges és ezek után megfelelő törvények és szabályzás nélkül is elvárható kell, hogy legyen. Zuckerberg válaszaiból az jön le, hogy ezt az ügyvédeik is így látják, Zuckerberg pedig nem szívesen bukna el most, szóval követni fogja a jó tanácsot.

Nikházy Ákos vagyok. Programozó nappal; fényképész, 3D tervező, additív gyártási folyamat rajongó és hobbi játék fejlesztő éjjel (vagy szabadidőmben). Ezt a blogot saját szórakoztatásomra írom mindenről, ami éppen megfogja a figyelmem így a tematika a fenti menüsoron túl is elég tág lehet, de a fő témák adottak.