Böngésző váltás rögös útja

10 éves lett a Google Chrome és én 10 éve töretlenül azt használom. De eljött az ideje a váltásnak és nem az új kinézete miatt, hiszen 10 év alatt elég sok változatot láttam.

A váltás oka a frissítéssel jött automatikus bejelentkezés volt. Eddig is be voltam jelentkezve a Chrome böngészőbe, felhőbe mentettem a könyvjelzőimet, szóval engem ez a változás nem érintett komolyan. Ugyan akkor eddig ez választás volt, egy beállítás. Aki nem akart bejelentkezni Google-be Chrome-al, de a Gamil-t használni akarta, az megtehette és ez így volt jó. Most, ha valaki bejelentkezik gmail-re vagy bármelyik másik Google szolgáltatásba: a Chrome is bejelentkezik és szinkronizál. Technikailag a Chrome ellopja a felhasználó adatait. Ez olyan bizalom vesztés, ami miatt nem tudtam tovább használni a Chrome-ot. Így jött a váltás.

Mivel webfejelesztő vagyok mindig is használtam más böngészőket is tesztelésre. Firefox, Safari, Edge, Internet Explorer 6-10, Opera és egyéb egzotikusabb böngészők is megjárták a gépem, de mindennapi használatra csak a Chrome volt és oda kötődik minden megszokásom. Így kicsit fura volt mással próbálkozni.

Brave

Első körben úgy voltam vele, ha már váltok, valami teljesen másra váltok. Így jött képbe a Brave. Ez a böngésző Chromium motorra építve, Firefox kinézettel azt ígéri, hogy megvéd reklámoktól, káros scriptektől és csökkenti az adatforgalmat. Cserébe egy olyan világról álmodozik, ahol reklámok helyett a felhasználók adományiból élnek meg oldalak. Ezt az aspektusát nem elemzem, mert konkrétan nem érdekel. Maga a gyorsaság tényszerű, és meglepően jó reklámok nélkül böngészni. Facebook-on és Youtube-on vissza kapcsoltam mondjuk, mert Facebook reklámok szórakoztatnak, YouTube-on meg hiszek a kreátorok pénzelésében még úgy is, hogy egyre alacsonyabb CPM mellett a YouTube reklámpénz, már nem a kreátorok fő anyagi forrása.

Minden esetre, egy darabig használtam a böngészőt. A könyvjelzőimet gond nélkül át tudtam vinni, körülbelül minden onnan folytatódott, ahol Chrome-ban abba hagytam. Amit elejétől éreztem, hogy nem követi a Chrome dizájn filozófiáját: “minél kevesebb Chrome”. A Chrome lényege, hogy nincs előtérben, a weboldal a lényeg. Brave elég… káoszos ehhez képest. De nem emiatt hagytam el végül. De erről később.

Ami még érdekes benne, hogy más böngészőkkel ellentétben az inkognitó lapok nem külön ablakon jelennek meg. Ez valami, ami megszokható, de elsőre nagyon zavaró. Igazi érdekesség viszont, hogy beépített TOR kliens van benne így inkognitó lapot TOR-al is lehet nyitni, amivel vegyesek az érzéseim. A TOR egy eszköz, amit csak annak kell használnia, akinek szüksége van rá és ért is hozzá. Ugyan a TOR tényleg erős anonimitást biztosít, de rengeteg veszéllyel is fenyeget. Itt írtam a TOR hálózatról, és hogy mit is csinál. A lényeg, hogy nem tartom előnyösnek azt, hogy átlag felhasználóknak hirdetik a TOR-t, mint ultrabiztonságos böngészést. Ha valakinek fontos eszköz a TOR akkor viszont a Brave egy nagyon csábító alternatíva lehet a TOR Browser mellett.

Viszont egy nagyon fontos dolog hiányzott belőle. Drag and drop. Míg minden más böngészőben megfoghatok egy szöveget és behúzhatom fülek közé vagy átválthatok vele egy másik fülre és ott behúzhatom egy szövegmezőbe, addig a Brave nem fogad el semmilyen ráejtést és nem húzhatok ki belőle semmit. Ez a mozdulatsor számomra mindennapi használatban van. Így keresek rá szavakra, így nyitok új lapokat, így másolok be dolgokat chat-be. Sőt letöltéseknél a Chrome fájlként kezelte a letöltést és ott helyben megnyithattam vagy behúzhattam onnan egy mappába vagy akár egy másik weboldalra feltölteni. Ezek a kényelmi funkciók annyi időt takarítanak meg, amennyit a reklám mentességgel nyerek, sőt többet. Ergo, amikor nem tudok kihúzni egy szöveget és CTRL+C-vel kell kimásolnom: a megtakarított idő egyből el is tűnt.

Így lemondtam a Brave-ről. Mobilon továbbra is azt használom, ott tényleg érezhetően kevesebb adatot fogyaszt és ott ez számít is. Ott nem hiányzik a drag and drop. Ott pont annyit ad, amennyit egy böngészőtől várok, de monitoron, egérrel egyszerűen túl középkori hatása van. Mintha lézeres gravírozásról visszaváltanék vésőhöz és kalapácshoz. Így jött a végállomás:

Firefox

Safari-t és Operát meg se fontoltam, a róka egy biztonságos választás és nagyon régóta nem próbáltam ki. Azt tudtam, hogy egyik verziónál nulláról újra építették és tényleg gyorsabb lett. Egyetlen fennakadásom a könyvjelzők döcögős másolása volt (ami egyáltalán nem intuitív, megtalálni az importálás menüt egy rémálom. Egyébként a ctrl+shift+b menüben található). De a kezdeti kínlódás után minden klappolt.

TOR böngésző példájára (ami egy módosított Firefox) telepítettem a no script kiegészítőt, kiszélesítettem a kereső sávot és kicsire állítottam GUI-t. Így a Chrome-hoz közeli méretekben tudom használni. Mondani se kell, hogy a drag and drop is működik. Az egyetlen dolog, amihez hozzá kell szoknom, hogy az inkognitó lapot nem ctrl+shift+n nyitja meg, hanem a ctrl+shift+p kombináció. De kiraktam egy “új inkognitó lap” gombot a címsáv mellé így igazából ez is egy kattintás lesz, amint átszokok arra.

Ami sebességet illeti hullámzó élmény. Javascript sokkal gyorsabban fut rajta, mint a Chrome-on, ami mostanában elég fontos, mert a legutolsó senki weboldalán, mint akár ez is, fut jó néhány script. Viszont töltés és renderelés néha olyan lassú, hogy külön töltőképernyője van rá Firefox-nak. Szintén zavar, hogy sokszor látom az “egy lap lassítja a böngészőt” üzenetet, de azt nem írja melyik lap és a “leállítás” gomb nem tűnik működőképesnek.

De nagy általánosságban elégedett vagyok a Firefox-szal. A készítői mai napig szimpatikusak és sokkal jobban bízok bennük, mint a Google-ben. Annak ellenére, hogy valószínűleg mindig gmail.com lesz az email szolgáltatóm és Google Calendar fog emlékeztetni mi vár a jövőben: a böngészőm ne döntsön helyettem semmiről. Nálam ez volt az éles határ. A Firefox biztonságosra kalibrálva jelenleg a legjobb út, amit látok ehhez.