Játékok birtoklásának vége, élmények vásárlása

Játékok birtoklásának vége, élmények vásárlása

A Steam indulása óta durván átalakult a videojáték piac és emiatt egyes játékok értéke és megítélése is. Míg Steam előtt maximum kalózok töltöttek le játékokat, manapság egyre sűrűbben jelennek meg konzolok fizikai játék képességek nélkül. A legújabb a sorban a Digital Xbox One. Mit jelent ez? Mivé alakulnak így a gyűjtemények?

Különbség licenc és birtoklás között

Régen, ha megvettél egy videojátékot az a tiéd volt. Ott volt a játék minden adata egy adathordozón és a megfelelő konzolba vagy számítógépbe behelyezve azonnal játszható volt. Egyszerű és követhető. Néha megesett, hogy egy játékból kijött új verzió, átalakított, javított jogi problémák miatt újra kiadott. De, ha megvetted az eredeti verzióját az már a tiéd volt. Birtokoltad.

Aztán jött az internet. Fizikailag megvásárolt játékokhoz is jelentek meg javítások. Itt elkezdett homályosodni a határ, hogy mi lesz ezekkel a játékokkal. Hiszen te megveszel egy lemezt rajta a játékkal, de később javítások és kiegészítések csak interneten érhetőek el; 5-10 év múlva lehet ezekhez már nem férsz hozzá, akkor se ha fizettél érte. Még ha elvárható is lenne egy cégtől, hogy örökre maradjanak elérhetőek ezek a tartalmak: mi van, amikor megszűnik egy cég? Mindenképpen várható adat vesztés? És egyáltalán miért gondolja bárki, hogy reális az, hogy egy cég örökre hozzáférést biztosít bármihez is?

Végül eljutunk a mai állapothoz. Játék, amire pénzt költünk digitálisan nem ugyan olyan, mint amit egy adathordozón vásárolunk meg. Már nem csak a kiegészítőket veszélyezteti eltűnés, hanem magukat az alap termékeket is. Ezeket a játékokat már csak licenszeled. A használati jogukat veszed csak meg, nem pedig a birtokjogot. Ha a kiadó megszűnik: a játék eltűnik örökre. Ha valamilyen szerzői jog lejár a játék bonyolult szerzői jogi hálójában (főleg zenék, de néha a játékot működtető technológiák is lejárhatnak): a játékot leveszik a piactérről.

Jelenleg az egyetlen kompromisszum GoG és Humble Bundle DRM mentes letöltés iránya, ahol a játékok telepítőit bármikor ki lehet menteni szabadon és így meg lehet menteni a jövőnek.

A jövő problémája

A digitális játékok baja, az hogy képesek eltűnni örökre. Persze lehet mondani, hogy sok játékért nem kár. De valóság az, hogy mind része a történelemnek. Jó vagy rossz, érdemes megtartani őket. Mindenki tudta, hogy rossz játék az E.T. most mégis a játék történelem egy fontos része lett, ha más nem egy tanulság. De része a történelemnek, amit ki is próbálhat bárki. Mai digitális játékok viszont lehet nem élik így túl, ami igazán sajnálatos.

És a játék gyűjtés is megszűnhet emiatt. Anélkül mondom ezt, hogy én gyűjtőnek nevezném magam. Nem rég írtam össze egy táblázatba az összes videojátékom. Külön jelöltem, hogy melyik digitális, melyik van meg fizikailag. 348 digitális játékom van (ebből több mint 200 Steam cím). Ez köszönhető annak, hogy Humble Bundle és egyéb csomagok és leértékelések (és nagyon sok esetben ingyenes giveaway-ek) miatt csak úgy dagad az ember “gyűjteménye”. De ezek a játékok nem egy igazi gyűjtemény részei. Nincs pénzben mérhető, sőt birtoklásból adódó érzelmi értékük sem.

játék gyűjtemény

Ezek címek, amiknek a jogát kaptam meg, hogy játszhassam őket. Ha a Steam megszűnne, vagy úgy döntene, hogy nem forgalmazza tovább a játékot a lista kisebbé válna vagy végleg eltűnne. A pénz persze nem jár vissza. Ami marad: az játék élmény. Amiben van valami buddhista. Hiszen, az élmény megmarad a játék után, mindegy, hogy ott van a polcon vagy csak egy bejegyzés egy adatbázisban Steam szerverein. De itt a másik gond. Nem játszom mindegyiket és vélhetően nem is fogom. És ezzel nem csak én vagyok így. Az összesen 450 körüli játékomból legalább 145-höz hozzá se nyúltam és ez 25 év aránya. Persze nagy része azért maradt parlagon, mert csomagba jött valami mellé, amivel viszont játszottam, ami miatt megvettem olcsóbban a csomagot.

De a digitális játékok értékét ez még tovább csökkenti. Nem elég, hogy nem birtoklod őket, nem is játszol velük. Legjobb esetben nem is fizettél értük, de teljesen feleslegesen léteznek egy folyton növekvő listában, játék élmények, amiket soha nem élsz meg, pedig a lehetőséged meg van rá.

Játékok Netflixe

És itt jönnek képbe a Netflix szerű szolgáltatások, mint a Game Pass. Havonta előfizetsz rá és mindig egy gombnyomásra van tőled 100+ játék, sokszor egészen újak. A Game Pass sikeres. Elég sikeres ahhoz, hogy kitermeljen egy hozzá szabott konzolt, a fent említett Digital Xbox One-t. Ezek a játékok a listán mind potenciális élmények 3000 forintért. Sőt ha 100 játékot veszel, mindegyik 30 forint havonta.

Melyik játékkal játszott bárki végtelenségig? Emlékszem gyerekként féltve őrizgettem mentéseket memóriakártyákon, hogy egyszer majd játszok velük megint. De vagy nem játszottam, vagy újra kezdtem és a mentés így értelmetlen volt. És birtokolni is. Mert amíg nem játszottam vele nem dolgozott a pénz, játék élmény formájában. Viszont ebben a felállásban, hogy 3000 forintért veszek 1 hónapnyi jogot, hogy játsszak a játékkal, sokkal jobban járok hosszú távon. Ahogy senki nem sajnálja a mozijegy árát, ha a film jó élmény volt, videojátékoknál sincs szava senkinek azért, hogy kifizette érte a pénzt, akkor se ha utána évekig hozzá se nyúl.

Itt jönnek az ellenérvek, hogy ha megvettem egy játékot fizikálisan, vagy akár digitálisan akkor nem kell érte újra fizetni, ha évekkel később újra akarom játszani. De ha őszinte akarok lenni magammal nagyon kevés játékkal játszottam újra és újra olyan sokszor, hogy kijöjjön belőle a 20000+ forintos árcédula, amíg GamePass-on abban a max két hónapban, amíg játszottam vele 6000 forintot költöttem el (és mellette kipróbálhattam 100 másikat potenciálisan, szóval csak 60 forint maga a játék, amit éppen játszok). Ha minden játék így is elérhető lenne, teljesen feleslegessé válna bármilyen játék megvásárlása. A Game Pass árnyalata az, hogy egyes címek kiesnek a sorból, mások bekerülnek és ösztönöznek vásárlásra is nagy-nagy akciókkal: de az irány erre mutat. Rövid távú licenc.

Persze ebbe a rendszerbe tökéletesen beleillenek a mostanában erőltetett “játék mint szolgáltatás” címek és Sea of Thieves nagyon jó példa erre. A játék önmagában lemezes formában soha nem élt volna túl 1 évet a folyamatos csepegtetett tartalommal, ha Game Pass-on nem lett volna elérhető első naptól kezdve olcsón. De pont a játék folyamatos változása és fejlődése miatt, új és új események miatt minden hónapban újra előfizetnek a játékosok a Game Pass-ra miatta. A két irány itt találkozik: a Game Pass képes eladni játékokat, de játékok is képesek eladni a Game Pass-t.

Szóval ennek a Szép Új Világnak is megvannak az előnyei mind játékosok, mind fejlesztők és kiadók részéről is.

Viszont visszatérve a játék gyűjtésre: mint olyan annak vége lesz. Ahogy Netflix és társai éppen legyilkolják a DVD és BluRay gyűjtők hobbiját, úgy a digitális bérjátékok megölik majd a játék gyűjtőket. Legalábbis egy végső határt állítanak a begyűjthető készletre. Továbbra is lehetnek büszke Nintendo 64 PAL + NTSC gyűjtemények a világon, de 20 év múlva nem találunk majd egy Xbox One gyűjtőt teljes játék könyvtárral, ha csak nem lesz 30-40 Xbox One konzolja amikre telepítve van minden csak digitálisan elérhető cím az összes fizikailag megvett játék minden DLC-jével együtt (nem is beszélve az MMO és szolgáltatás játékokról, amiknek szerver kell, hogy működjenek és hónapról hónapra változik a tartalmuk így gyűjthetetlenek. Minden heti frissítéshez kéne egy külön szerver emuláció és a játék éppen aktuális fájljaival, ami nem éppen egy reális gyűjtemény)

És nagyon sok jel mutat arra, hogy egy konzolon túli világ felé megyünk. Ma letöltésekre fizetünk elő, de a stream-elt játék tűnik a jövőnek, amihez a Gema Pass az első lépés. Az egyelőre világ szinten nem elég erős internet állítja meg a konzol gyártókat attól, hogy a konzol tervezésbe és gyártásba fektetett milliókat, ne szerverparkokba öljék, ahonnan a játékosok streamelhetik a játékokat majd egy havi díjért vagy on demand módon.

Ezen a ponton vége lesz a játék történelem azon szakaszának, ahol bármelyik játék újra játszható lesz 30 év távlatában. Amint átállunk a streamingre játékokról a történelmi dokumentáció csak videók formájában fog létezni. Felvett single player kampányok csatlakozni fognak az e-sport-ban látott történelmi teljesítményeket megörökítő videókhoz: mert máshogy nem lesznek elérhetők játékok megjelenés után 10-20-30 évvel.

És ez sajnálatos mellékhatása a fejlődésnek még úgy is, hogy személy szerint engem nem zaklat fel a tudat, hogy a játék élményért fizetek csak. Szeretem a polcomon látni a régi játékaimat, de pont amiatt hogy látom őket körülbelül egy évtizede folyton rádöbbenek, hogy milyen régen hozzájuk se nyúltam és hogy ez mit jelent: az élmény ugyan úgy megmaradt belőlük, akár egy filmnél, amit egyszer láttam csak moziban, vagy éppen egy digitális játék esetében, amit egyszer töltöttem le és vittem végig.

Viszont zavar a tudat, hogy nem lesz több értékes gyűjtemény, ami ezen élmények köré épül, ami igazi veszteség lesz és nem lesz lehetőségem újra játszani, akár 10 év után is, ha éppen úgy tartja kedvem.