Dead Rising visszatekintés

Dead Rising visszatekintés

Dead Rising első részével utoljára akkor játszottam, amikor eredetileg megjelent Xbox 360-ra. Ami meglepő módon több mint 10 éve volt. Akkor ez a játék valami új volt. Érdekes ötletekkel és játékmenettel. Azóta sorozattá dagadt, de a 3. rész óta már nem annyira tud lekötni. Viszont egy Humble Bundle-ben benne volt első rész PC-re. Így vissza tértem a gyökerekhez.

Számomra ez igazi nosztalgikus élmény és elfelejtettem mennyire szerettem játszani vele csupán a hangulata miatt. Míg semmit se lehet benne igazán komolyan venni, a zombikat ezerféleképpen lehet megölni, a története mégis lassú, de éppen megfelelő ütemben épül.

Ami így visszatekintve feltűnt a játék nehézsége és annak rugalmassága. Az első hiba, amit elkövet az ember, hogy nem ment. Az első mentőpont egyértelmű. Utána viszont könnyű elhalasztani. Így történt, hogy régi rutinoktól hajtva fennakadás nélkül eljutottam első főellenség harcig mentés nélkül: ahol meghaltam. Kezdhettem az egészet elölről. Gondoljuk csak el, hogy még híresen nehéz Dark Souls-ban se haladást veszítünk ilyenkor, csak vissza kerülünk egy adott pontra. Ha valamit elvégeztünk, az meg is marad. Itt ez nem így van. Ez a régimódi mentés. De másodjára, bölcsebben már mentettem az erre kitalált WC-kben is, majd félreértve a térképet (amit régen egyszer se használtam) felöltöztettem Frank-et.

Frank West in white drees

Amit régen nem fogtam fel, hogy a zombik önmagukban mennyire veszélytelenek. Rövid idő után nem áll semmiből kikerülni és átverekedni magunkat rajtuk, még Frank alap, gyenge szintjén sem. Ami igazi nehézséget ad a játéknak az az időlimit. Nem simán adott időn belül kell eljutni egy-egy helyre, hanem több párhuzamos esemény is van. Amik nem zárják ki egymást, de újrajátszásokból adódó tapasztalat és szervezés kell ahhoz, hogy mindenhova eljussunk. A lassú és buta zombik így válnak igazi ellenséggé. Amikor egy nagyobb hordán kell átverekedni magunkat érezzük, hogy közben megy az idő. Így nagyon jól jön a rengeteg fegyver, amit használni lehet ellenük.

A kedvencem még mindig a serpenyő, amit fel lehet rakni tűzre és kis idő után forró alját a zombik képébe lehet nyomni.

Dead Rising frying pan

A játék nehézségét jellemzi az is, hogy ha akarjuk a teljes történetet kihagyhatjuk. A New Game+-ban megtarthatjuk Frank képességeit így újra játszva, előre tudva mi fog történni egy jobb befejezés felé haladhatunk egy erősebb karakterrel. Emiatt a játék újrajátszhatósága az egekben van. Amit fura mód a későbbi részek olyan szinten nem tudtak számomra kidomborítani, hogy a kettőt egyszer játszottam végig, a hármat pedig félbe hagytam, a negyedikre meg nem is vágyok.

A helyszínként szolgáló bevásárlóközpont tökéletesen elegendő teret ad a szórakozásra. A boltok végtelen fegyver készlete, játékmacitól a szamuráj kardon át láncfűrészekig és lőfegyverekig minden megtalálható ahhoz, hogy egy városnyi zombit kiirtsunk. Ha akarunk.

Ami 10 éve és most is közel áll hozzám a fotó mód. Ugyan soha semmilyen művészi értéket nem képvisel egy játékban fotókat készíteni, de az ahogy meg lett oldva, az hogy történetben, játékmenetben is része van annak, hogy Frank nyakában kamera lóg. Ez nagyon sokat dob a dolgon. A többi részből ez nekem hiányzott.

Ami viszont megkopott számomra a fura szögletes modelleket és bizarr arcmimikát leszámítva (ami akkoriban még szép volt) az a szinkronhangok játéka. 10 éve a gyengébb angolom miatt kevésbé tűnt fel, hogy sok furán hangsúlyozott mondat van. Ez kicsit elvesz a játék varázsából, bár még mindig élvezem a történetet is.

Frank Wast in pink shirt

De még mindig örülök, hogy végül megvettem a csomagban. Ennyi idő után nagyon jó meglátogatni egy régebbi kedvencet. Sőt új élményként végre el tudom olvasni az összes szöveget a játékban. Akkoriban egy 480p-s TV-n játszottam vele, ami miatt a HD-ra szabott feliratok sokszor olvashatatlanul picik voltak. Eddig sokról nem maradtam le. De mindenképpen ad az élményhez. Bár nem hiszem, hogy annyira túl fogom tolni, mint akkoriban. Minden esetre pont olyan időtöltés, aminek rendszere (mentőponttól mentőpontig túlélni) beleillik a jelenlegi életvitelembe: fél óra játék belefér egy nap.