WWE Live Budapest Élménybeszámoló

Újra eljött Budapestre a WWE Live. A legnagyobb pankráció show világ járó változata. Én ott voltam.

Kedvelem a pankrációt. Nem vagyok üvöltözős, minden szlogent és karaktert ismerő szuper fan. De szeretem nézni. Szeretem játszani Xbox-on. Sokszor követem a történet szálakat egy-egy nagyobb szünettel. Így eléggé adta magát, hogy elmenjek egy élő show-ra is.

A ringhez elég közel volt helyem, de körbe nézve a Papp László Budapest Sportarénában rengeteg szék maradt üresen. A távolabbi szektorokban nem egy helyen párocskák üldögéltek egyedül. Szóval az érdeklődés a ring körüli igazi rajongókra korlátozódott, ezek voltak a drága helyek és úgy tűnt ezt sikerült betölteni. Ami valahol örömteli.

Mielőtt kezdődött volna a show a kivetítőn többnyire a hálózat reklámait tolták. Néha mutattak #WWEBudapest tweeteket és Instagram fotókat. Közvetlen a show előtt viszont egy gyors ledarált jogi szöveg jött, ami felhívta a figyelmet arra, hogy lemondunk minden képmáshoz való jogunkról és ugyan örülnek, hogy szociális médián beszélünk róluk, ne fotózzunk és készítsünk felvételt sehogyan, mert kirúgnak az eseményről és hívják a rendőröket. Gondolom minden live event előtt ez a szöveg megy le. Gyakorlatban mindenki rengeteget fotózott mobillal. Én is. Az előttem ülő alak viszont folyamatosan videózott, egyik biztonsági őr szépen megkérte, hogy hagyja abba. Ennél nagyobb gond nem volt.

A helyszín hangulata

Egyébként a Papp László Budapest Sportaréna biztonsági őrei meglepően pozitív élmény voltak. Beléptetésnél normálisan nézték át a táskákat, nem vették el a vizem, a belépőkártyám becsipogott fémdetektoron, de azt is nyugodtan vetette elő velem. Majd később is meglepően pozitív volt látni, hogy az amúgy vállalhatatlanul részeg csávót, aki mellettünk ült, amíg le nem esett a székről hogyan kezelték: Amikor leesett emberünk a székről és kényelmesen elült a földön egyik biztonsági odajött és megkérdezte, a társait, hogy segíthet-e. Amikor láttam, hogy jön azt hittem kidobja őket, de ez így teljesen tökéletes hozzáállás volt, még úgy is ha ebben az esetben örültem volna, ha nincsenek ott (bár gondolom ilyen jegyár mellett ez már elég húzós lett volna, pláne hogy ott fogyasztottak).

Az események

Maga a pankráció látványos volt. Az angolul nem feltétlenül tudó apró tömeg elég nehezen vette át a hangulatot az elején, de sokszor voltak fanok, akik ismerték az éppen ringben lévő pankrátorok szlogenjeit, szokásait így elkezdték üvölteni azt és meglepően sokszor átvette ezt a tömeg, amire persze reagáltak is a versenyzők: hiszen vérprofik. Egy percig nem látszott rajtuk, hogy zavarná őket a tömeg mérete, pedig amerikai nagy eseményeknél tízszer ennyi embert szoktak mozgatni.

Volt több cím mérkőzés, de nyilván egy öv se cserélt gazdát, számomra ez már meccsek elején nyilvánvaló volt, hiszen ilyesmit nem fognak apró országok apró showin eljátszani. Ugyan így egy történet se haladt sehova, pankrátorok nem ragadtak mikrofont, nem oltogatták egymást. Mi ebből kimaradunk érthetően.

Maguk a meccsek viszont látványosak voltak és nem kevés nagyobb név is jelen volt. Sin Cara, Nakamura, Daniel Bryan, Sheamus és maga a WWE Champion AJ Styles is itt volt, aki a fő eseményben vett részt, nyert és még egy magyar zászlót is körbe lengetett.

Igazából első élő pankrációs élménynek ez bőven jó volt. Másnak hat, mint tévében kommentátorokkal nézni. Az közönség némasága miatt néha egészen komikus élmény volt nézni harcokat, de amikor a közönség végre hangot adott a látottaknak már-már olyan volt, mint a TV-be: csak élőbb.

Ha jönnek még ide, biztos újra befizetek erre. Elég ritka esemény ahhoz, hogy erre költsön az ember és elég profi ahhoz, hogy ne hakninak tűnjön, annak ellenére, hogy ők valószínűleg annak látják.

Nikházy Ákos vagyok. Programozó nappal; fényképész, 3D tervező, additív gyártási folyamat rajongó és hobbi játék fejlesztő éjjel (vagy szabadidőmben). Ezt a blogot saját szórakoztatásomra írom mindenről, ami éppen megfogja a figyelmem így a tematika a fenti menüsoron túl is elég tág lehet, de a fő témák adottak.