Berlini út – Első Repülés – Night Vale Live

Berlini út – Első Repülés – Night Vale Live

Valahol szórakoztató, hogy életem legrövidebb kirándulása pont olyan volt, amiben minden cselekedetem teljesen új élmény volt. Repüléstől kezdve, Berlin meglátogatásán át egy podcast szürreális módon színházban való megtekintéséig.

Repülőtértől felszállásig

Még tavaly júliusában történt, hogy Welcome to Night Vale Live európai túrát bejelentették. Megláttam, hogy lesz egy előadás Berlin egyik színházában is, amiről tudtam, hogy mire a show időzítve van két barátom is arrafelé fog élni vélhetően. Így nagyon rövid egyeztetés után még az nap megvettem jegyet az előadásra és repülőjegyet is Google keresés alapján.

Mivel ennyire előre megvettem a repülőjegyet még hely választással együtt is olcsó volt így biztosra mentem és ablak mellé foglaltam. Mivel még soha nem repültem, nem ismertem a folyamatot, szóval elég izgalmas (ugyan akkor visszatekintve pofon egyszerű) volt . Ezután hónapokig nem is gondolkoztam az egészen. Általában ezt a taktikát választom, mindennel, amit várok: nem figyelek rá. Így érzetre gyorsabban jön el az időpont, amikor eljön.

EasyJet-nél minden gördülékenyen ment. Az appjukat használtam végig, a check-in (utasfelvétel) is egy érintés volt (előzőleg nem fért a fejemben ez micsoda, komolyan azon ritka esetek egyike volt, amikor nem tudtam hova rakni egy angol kifejezést, hiszen már megvettem a jegyet nem? De már értem persze. Minden esetre az utasfelvétel szó sokkal kifejezőbb). De tényleg csak egy kattintás az egész.

Aztán jött a repülés napja. Próbáltam minél informáltabban oda menni a repülőtérre, hogy ne legyen semmi probléma, de frusztráló módon rengeteg falba ütköztem. A bud.hu pocsék. Bár van egy elég jó leírás a dolgok menetéről, amit érdemes elolvasni repülés előtt, de normális térképük nincs a repülőtérről, vagy én nem találtam meg.

Ezután letöltöttem az alkalmazásukat, amin van egy hasznavehetetlen térkép (nem tudom mi történt a jóféle felül nézetes térképekkel, ez a stilizált 45°-os szögből lévő dolog minden csak nem hasznos). És egy lista arról, hogy mi várható a reptéren. A lista persze alap androidos fejlesztőhöz méltó módon ábécé sorrendben van, nem pedig a folyamat időrendjében. Így töröltem is az appot.

Szóval (tök felesleges) frusztrációval léptem át a repülőtér ajtaját, ahol aztán azonnal minden tiszta lett. Minden ki van táblázva, mivel EasyJet írta, hogy online check-in után azonnal mehetek biztonsági ellenőrzésre: mentem is. Ahol eltöltöttem 2 percet a sorban és kb 3 percet magával az ellenőrzéssel. Igazán gyors volt, mindenki udvarias. Cipőt le kellett vennem, öv és táska ment tálcába Fennakadás nélkül átsétáltam az egészen.

Innentől már csak a tranzit területen kellett várakozni. A Revolut app mivel érzékelte hol vagyok felajánlotta, hogy vehetek belépőt az VIP váróba, de 25 euró drága, hogy ott üldögéljek relatív kényelemben, de örülök a lehetőségnek. Majd legközelebb.

Itt is egyébként minden ki van írva, kb a várakozás alatt azon szórakoztam, hogy szerencsétlen infósoktól folyton megkérdezték a tábla alatt, hogy hova kell menniük, ők meg mindig felnéztek a kijelzőre és rámutattak. Igazából nem értem mi nehéz ebben. Ki van írva a gép száma, a célállomás, az hogy mikor jelentik be melyik kapuhoz kell menni és felette nagy betűkkel és nyilazva ki van írva melyik irányba van az A B C D jelzésű kapuk. Sőt zárásnál még hangos bemondóban név szerint szólítanak embereket.

Egyértelmű kijelző
várakozás a kapu nyitásra

Szóval kivártam a jelzést és útra keltem. Irány Berlin! Még egy jegy ellenőrzés után (ami a telefonomon lévő QR kóddal történt) és a személyim gyors ellenőrzése után feltereltek a gépre. Leültem a helyemre és elindult első repülésem. Ami végtelen szerencsével pont naplementés volt.

naplemente gif
naplemente felhők felett

Sose tartottam a repüléstől bár még soha nem repültem, ez a látvány pedig arra ösztönzött, hogy még repüljek, ha tehetem. Berlinbe az út olyan rövid volt, hogy az előre letöltött Netflix-es iZombie epizódot se tudtam befejezni (vissza úton megnéztem a másik felét). Természetesen a sztereotípiáknak megfelelően egy kisbaba sokat sírt a repülőn, szóval ez az élmény is megvolt.

Berlin

Nyilván nem sokat láttam a városból. De kipróbáltam a Currywurst-ot, ami a legnémetebb street food Berlinben. Sajnos mivel magyarul beszéltem barátaimmal és mivel az az ösztönöm, hogy külföldön angolul beszéljek, reflexből angolul kértem, pedig hónapok alatt felszedtem annyi németet, hogy legalább rendelni tudjak egy currywurst menüt. Kihagyott lehetőségek…

Megtapasztaltam a Berlini tömegközlekedést is, ami jóval sűrűbb hálózat a Budapestinél, de érzésre ugyan olyan. Régi szerelvények, szűk helyek. A megállók mérete és bonyolultsága viszont a Deák Ferenc teret is szégyenben hagyják.

Kipróbáltam a Revolut kártyámat és örömmel néztem, hogy azonnal elkönyvel minden vásárlást, sőt észrevettem, hogy számlákat is be lehet fotózni minden tranzakció mellé. Ez felüdülés az OTP Bankos “elkönyveljük, amikor jónak érezzük” rendszerhez képest.

És ez az egész Berlin élmény egyelőre. Persze tervbe van, hogy rendesen is meglátogatom a várost. Ez most gondolkodás mentes impulzus vásárlás miatt nem volt lehetőség. De a fő cél úgyis az előadás volt.

Szóval irány a színház.

Welcome to Night Vale Live

Nem fogom spoilerezni a showt. Egyrészt, mert lesz belőle videó, amikor vége a túrának, másrészt mert külön megkértek rá mindenkit. Túl sokat nem is lehet róla mondani mondjuk. Egy igazi Night Vale epizód. Aki hallgatja a podcast-et tudja mire számíthat. A telt házas közönség minden percét élvezte.

Amiben különbözik a podcast-tól a hosszabb (és végtelenül viccesebb) felvezetés, sok utalás a közönségre és nem csak az időjárás jelentés muzikális. Egyedül, ami egy kis képzavart okoz, hogy nem jelmezes az előadás, a karakterek hangjai nem öltöztek be. Ami nem von le belőle, csak évek során 100+ podcast után, nyilván kialakul az ember fejében egy kép róluk.

Régen nevettem ennyit, színházban meg még soha. Nagyon érdekes élmény volt. Újra fogom nézni, amint lesz belőle videó. Teljesen szokatlan módon még egy pólót is vettem. Hátha egyszer majd szép emlékeket ébreszt erről az estéről.

Hazaút

Potsdamban alvás után, egy kellemes reggeli séta tóparton és irány a repülőtér Berlinben. A biztonsági átvizsgálás itt is egyszerű volt, de kicsit hosszabb. A sor állt egy idióta miatt, akinek háromszor mondta el az ellenőr, hogy vegyen még egy tálcát és oda pakolja a táskáját. Majd minden ugyan úgy ment, mint a budapestin, leszámítva, hogy itt nem kellett levennem cipőt viszont volt egy 3 másodperces test szkennelés (ahol én voltam a hülye és nem vettem észre, hogy fel kell tennem a kezem, szóval mérgesen néztek rám). Ugyan voltak áttapogató emberek, de ők nem hívtak oda magukhoz. Ez is gyorsan megvolt.

A berlini tranzit terület egy hosszú folyosó, zártabb, mint a Budapesti és érthetetlen módon a kijelzők nagyobb része az ülések felett vannak. Könyves boltok tele voltak Harari könyveivel (ezekről itt írok), amik ha nem lettek volna meg most lehet megvettem volna egyet.

Repülőig eljutni semmiség volt. Bár itt tényleg külön állították a priority jegyes utasokat, akik így előbb szállhattak fel a tömött buszra, ahol ugyan úgy nyomorogtak, mint bárki más. A repülőnél meg már nem volt olyan, hogy priority. Szóval aki ezért fizet meg is érdemli.

Egyébként érdekes élmény volt, hogy a csuklós busz csuklójában álltam és pont a repülő mögött állt meg. Így amíg vártuk, hogy leszállhassunk, éreztem a hajtómű hőjét, amint átsugárzott a csukló gumiján.

Maga a repülés teljesen ugyan olyan volt visszafelé is. Az egyetlen érdekesség egy szerencsés véletlen volt: mindig is akartam saját szememmel látni kör alakú szivárványt. Láttam.

kör szivárvány
kör alakú szivárvány a szárny alatt

A kép persze nem adja vissza a látványt, pláne hogy a mobil kamera látószöge miatt kisebbnek tűnik, mint amit szabad szemmel csodáltam. Egyébként ez legjobb tippem szerint úgy alakult ki, hogy a Nap pont a repülőn át világított a másik oldalról és a repülőn tört meg így a fénye. Amikor lejjebb szált a gép a közepén látszott a repülőgép árnyéka a felhőkön, szóval nem hiszem, hogy távol állnék a valóságtól (de nyugodtan kijavíthat, ha valaki ért ehhez).

Szóval

Egészen reális dolog manapság közel 700 kilométert repülni egy előadásért, pláne ha az embernek van hol aludnia. Az egész kiruccanás nem volt drágább egy komolyabb koncertnél (repjeggyel, színház és helyi tömegközlekedéssel és minimális kajával együtt), pláne így, hogy hónapokkal előre tudtam megvenni a repülőjegyet. Jó sokat változott a világ azóta, hogy repülés kiváltság volt, drága, és szokás volt kiöltözni az alkalomra. Ezzel az úttal világ mérete változott a fejemben. Kicsit összement.